Lépésről lépésre

A német nyelvkönyv, melyet nyelvtanuláshoz használok, a "Schritte" nevet viseli, a lényege, hogy lépésről lépésre haladva sajátítja el a tanuló az idegen nyelvet. Egy magán tanárral kezdtem a tanulást másfél hete. Az első óra után (180 perc) nagyon csalódott voltam, mivel úgy éreztem nem tanultam semmi úja, amit addig tudtam volna. De esélyt adtam magamnak és a tanárnak is...Most azt mondom megérte, mert most már ő is észrevette, hogy én hajlandó vagyok tanulni, és fejlődni - nem csak azért mert "kell", hanem mert céljaim vannak a nyelvvel, és mivel itt akarok élni számomra ez fontos. Viszont a heti 10 óra (600 perc) helyett kevesebbel folytatjuk, inkább itthon gyakorlok, nem kell azért nekem fizetni....

Szóval ez egy nagy lépés ahhoz, hogy "berlini" lakossá váljak, ami még fontosabb, hogy érezzem is, hogy ide tartozok, és ez nem megy a nyelv nélkül.

És hogy még egy lépést említsek, csak röviden, de mivel egy újabb fontos, legalábbis számomra fontos esemény történt, meg kell osztanom veletek ;). Ma megkaptam első hivatalos levelemet :) egy újabb integrációs lépés...

Nyaralás 1.rész

Már 1,5 hete, hogy visszajöttünk a nyaralásból, de most végre elérkezett az idő, hogy összefoglaljam az utazásunkat.

Sajnos amióta visszajöttünk  a "tropikus" 36-40 fokból, erre-fele csak 14-17 fok között mozgott a hőmérséklet...De! jelen pillanatban már 22 fok van (reggel 8-kor, csak 14 volt)- talán van remény, hogy ezen a hétvégén már nem kell kabátot viselni :D

Szóval a nyarlás, az első közös nyaralás, ami nem kis vállalkozás volt. 3 országban, különböző helyszíneken, különböző programokkal és más-más emberekkel találkoztunk...

Július 7-én indultunk, első megálló Tardoskedd,  Anyu&Apu :) háztól házig 791 km, 8 óra alatt. Itt éreztük először a tropikus forróságot, ami nem azt jeleni, hogy Berlinben nincs meleg, hanem, hogy itt nem volt hőség.... otthon nagyon finomakat ettünk, ittunk és kipihentük az utazás fáradalmait. Mégegyszer köszönjük a kedves vendéglátást és a törődést anyu, apu :)

Másnap már sűrűsödött a program. Délelőtt meglátogattuk apai nagyszüleimet, akik természetesen nagyon örültek nekünk. Ebéd után elindultunk Budapest irányába, de megálltunk Szőgyénbe, ahol anyai nagyszüleimet látogattunk meg, akik szintén nagyon örömmel fogadtak. Budapesten is több dolgot sikerült elintézni, és még időnk is maradt egy gyors Marxim pizzára. A körúton araszolva a Moszkva tér felé, egy biciklis csaj suhant el mellettünk, nem kérdés, Eszter volt. Ekkor jön rá az ember, hogy Budapest milyen pici :) - egyszer vagyok ott pár órára, akkoris összefutunk valakivel :D Szóval a pizza után még Eszterrel is siekrült találkoznunk, igaz röviden, de igazán örültünk :)

Este 6 után indultunk tovább. Irány Somló-hegy, ahol Verocs barátnőm szülinapja alkalmával szervezett összejövetelre igyekeztünk. Egy festői környezetbe érkeztünk, messze a város zajától, ahol Károly gazda kalauzolt minket a somlói bor, és pálinka készítés rejtelmeibe. Egy igazán nemzetközi tarsaságot sikerült Veronikának összehozni erre a hétvégére (természetesen a résztvevőknek is köszönhető, mivel nélkülük/nélkülünk nem jött volna össze).

Röviden a társaságról, mivel sztem említésre érdemes csapat gyűlt össze: (balról jobbra, fentről lefelé haladva). Az első képen Jonas és Gina (svéd-magyar páros Svédországból), a szülinapját ünneplő Veronika; Verocs barátosnéja Eszter, Kata és Gerard (magyar és osztrák (ex)páros Bécsből); Károly, a mi vendéglátónk; Laci és Pészy; mi (magyar/szlov-német párocska Berlinből); a friss házas Bia és Szilárd (magyar-erdély) és meglepetésvendég Csilla, akinek igazán sikerült meglepnie Veronikát :).

Tehát fantasztikus társaság, kedves emberek, nagyon jó ételek és italok legyen szó házilag készített paraszttálról, amit reggelire kaptunk, vagy a csodás vacsorákról, ami szintén a házias ízekkel nyűgözött le mindenkit. Szombaton elkocsikáztunk a magyar tengerhez is, ahol egy nagyon jó napot töltöttünk, a strand röpivel az élen. Este megköszöntöttük Veronikát, borokat kóstoltunk, kicsit ünnepeltünk, alvásra sok idő nem maradt :)

A varázslatos somlói vidék

A somlói feeling

Vasárnap elbúcsúztunk a kedves társaságtól, és elindultunk Balatonvilágosra, a következő szálláshelyünkre. (folyt köv. hamarosan)

A hivatal, avagy az ügyintézés rejtelmei

Berlini lakossá válásom hivatalossá tételének okánál fogva hétfőn reggel 7.15kor elindultunk az "kerületi hivatalba". Reggel 8-tól adják ki a számokat, amivel egyszer sorra lehet kerülni, viszont már 7.25-re odamentünk, hogy "jó" számot kapjunk. 8.07-kor megkaptuk a 113-as számot (100-tól kezdve) - nem tűnt rossznak. Ja, és azt gondoltuk csak amiatt 20 db számot osztanak ki, mert délután előre egyeztetett időpontos ügyfelekkel foglalkoznak...(szép dolog a hit, de nem a német hivatalokban, mint később kiderült....)
Szóval az első egy órában már a 107-esnél tartott az ügyintézés, szóval jól haladtunk. legalábbis azt hittük. DE!!! elkezdtek behívni számokat, melyek 8-assal kezdődtek, illetve, melyek 0-val. És megállt a 1-esel kezdődők behívása. És csak jöttek az időpontosok, jöttek. Mi egyre hittünk és hittünk. Szóval 11-kor, amikor még mindig csak a 108-as nál tartottunk elmentünk boltba venni pár croissant-ot, sajtot és vizet. Mire visszaértünk 111-es ember volt bent. Felvillant egy kis remény.. De a következő 3 órában sajnos a helyzet nem változott... Végül 14.34-kor kivillant a számunk, és sorra kerültünk (csak informatíve említem az ügyintézés reggel 8-15.00 között volt). Megkaptam a hivatalos papíromat, hogy hivatalosan tartózkodok Németországba, és beregisztráltak a német lakcímemmel. JUpppiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii :)

A hivatal ajtajával kezdődött, az ebéd, és a végeredmény (a címemet ha nem haragszotok nem teszem közzé :) de amint látjátok Frau Szőgyényi ;) cool :P )

Végül is 7 óra várakozás után, de sikerült.  Én naívan azt hittem, hogy nyugaton minden egyszerűbb, mert "előbb járnak", mint mi, De nem, a bürokrácia nyugaton is bürokrácia, és nincs mese, ez a kőkemény valóság. Viszont, hogy rákontrázzak, ezek után bevállaltunk még egy hivatalt (mivel az este 6-ig volt nyitva) és megpróbálkoztunk még egy papirusz beszerzésével. Nagy csodára csak egy ember volt előttünk, és 5 perc alatt végeztünk :D Itt megkaptam a hivatalos regisztrációs számomat, mely ahhoz szükséges hogy biztosítást köthessek, és dolgozhassak. juhhhuuu :D

Nem is olyan rossz ez a bürokrácia :D

És hogy teljes legyen a történet vége, tegnap sikerült megkötni a biztosítást is :D Úgyhogy egyre jobban "érkezem" meg Berlinbe.

Találkozás az Északi-tengerrel

Az első közös kiruccanásunk júniusban volt. Úti cél: az Északi-tenger.
 
Az első megálló Kiel városában volt, ahol Kieler Wocher fesztivál zajlott. A standokon különböző nemzetek, mint pl.:  India, Ruanda, Olasz, Spanyol, Finn, Török, Cseh.... ételeit, italait lehetett megvásárolni. Természetesen nem hiányzott a magyar lángos, pálinka és a cimbalom sem :) Mivel lángost már ettünk, pálinkát is már kóstoltunk ezért a "finneknél" ebédeltünk, kinti lángon sütött, füstölt lazacot. Nagyon nagyon finom volt :) A fesztivál érdekessége, hogy az egész városban zajlott, amerre jártunk programok, zene, emberek tömege.





  A szállásunk St.Peter-Ording-ban volt, a tenger parton.
Másnap délelőtt lementem a tengerhez sétálni. Hőmérséklet 16 °C, erős szél, de a felhők közül előbukkant itt-ott a nap. A tengerpart vége láthatatlan. Kilométereket, órákat lehet sétálni a homokos parton. Számomra eddig a tenger egyenlő volt a strandolással, minimum 30 fokkal. Ez "kicsit" más volt, de ugyanúgy fantasztikus élmény.

Ezen a képen látható a hotelünk, balról a harmadik, jobb oldalt pedig a híres Sansibar étterem, ahol egy naplementés vacsorát fogyasztottunk el.

Ami még számomra meglepő volt, hogy este 10 óra után is még fent van a nap a horizonton. Szürkület körülbelül este fél tizenegykor kezdődött.




Következő nap újra útnak indultunk (nem maradunk sokáig egy helyen :D) megálltunk a világító toronynál, ahol az időjárás változatlanul 16 °C, hét ágra tűzött a nap, de továbbra is sapka, kapucni... és akkor jött el, amit ha valaki más mesél nekem, akkor azt mondom, hogy elment a józan esze.... cipő kifűzés, levetés és az Északi-tengerben sétálás....És sétálás, sétálás, egyszer csak elfogyott a víz...mintha sivatag kellős közepén álltunk volna...de kilométerek gyaloglása után újra ráleltünk a tengerre.

Késő délután érkeztünk meg Hamburgba, mondanom sem kell, hogy a 10 kilométeres séta a homokban, és a szél után, hulla fáradtan...de elindultunk St. Pauli felé, ami Hamburg egyik leghíresebb, legszínesebb, legkaotikusabb....(és még sorolhatnám...) kerülete, ugyanis a fő utcán, a Reeperbahn-on található az olyan helyek, mint a "kabaré", asztalon táncoló lányok-at hirdető helyek, velük együtt a behívogató emberek. Tovább menet van 3 apró utca, ahol már kint, az utcán, élet nagyságban láthatóak a különböző szolgáltatást kínáló hölgyek. Az egyik utca mindkét végén 2 méter magas falak hirdetik-nőknek a belépés tilos, csak férfiak mehetnek 'a falon túl' és természetesen az ott dolgozók ... ezen a részen képek nem készültek...


A második napon, az első este után sokkal kellemesebb, kedvesebb helyeken jártunk, kihasználtuk a nyári 23 Celsius fokos meleget és hajó kirándultunk a kikötőben. Ami hatalmas, hatalmas és hatalmas. Tele milliós tonnákat hordozó konténer szállító hajókkal... Az utunk végéhez közeledvén megpillantottam az éppen nem kicsinek, és nem rossz helyen elhelyezkedő épületet, melyen egy hatalmas kék logó hirdeti, hogy miről is van szó....összehasonlítva a budapesti 13. kerületi kék épülettel...azt kell mondanom nem lehet drága  a bérleti díja ;)

 Hamburg számomra egy érdekes város, nemcsak azért, mert különböző arcát láthattam, hanem méretét is tekintve,  ezek a nagy különbségek az egyes részek között hogyan megférnek egymás mellett. Néhol ijesztő, másutt kedves, akár élhető is, de nekem egy hétvégére épp elég volt.

Vasárnap este Bob Dylan koncerttel zártuk a kiruccanásunkat, ami nagyon mozgalmas, és igazán élmény dús volt.

Bejelentkezés

Halihó!

Megszületett az elhatározás, és megalkottam a blogomat. Ezentúl rendszeresen megosztom majd veletek életem kisebb-nagyobb történéseit, és ha netán nem írnék rendszeresen hosszú e-mail beszámolókat tessék látogatni az új, elektronikus jelentéseimet :D

Röviden a címről - Egy újabb B betű...

Életem Bratislava városában kezdődött. Tardoskedden, azaz Bungyifalván gondosan neveltek fel drága szüleim. A nagybetűs életem következő állomása Budapest volt, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal 7 évet töltöttem. 2011 május 11-én elbúcsúztam a csodás Budapesttől és ma már egy újabb B betűs fővárosból, Berlinből írom ezeket a sorokat. Egy újabb nagy állomásához érkeztem, ahol terveim szerint hosszabb időt töltök....