O2

Gondolkodtatok már a levegőről, melyet belélegzünk? Mely a létünk alapja? Mely szétárad a testünkbe? Egy olyan alap létfunkció, mint a légzés... mindenki automatikusan, észrevétlenül végzi ezt a cselekvést születése óta. Egy pár másodpercig tartó fizikai alapszükségletet kielégítő sorra ismétlődő gázcsere folyamat, mely két fontos részből áll, belégzés és kilégzés. Tovább írhatnék a lejátszódó fizikai, kémiai és biológiai funkciók összességéről, de mindannyian tudjuk, hogy ez életünk alapfeltétele. Eddig még nem jutott eszembe, hogy alaposan megfigyeljem ezt a rövid, de annál többször ismétlődő folyamatot, kivéve persze amikor kimegyek futni, és próbálok koncentrálni a helyes légzésre..Hogy miért is jutott eszembe elmerengeni ezen a témán?
Egy nagyon érdekes élményben volt részem az egyik meditáció során (igen, jól gondoljátok, a kis bevált jógaórámon) amelyet szeretnék veletek megosztani. Háton fekve, csukott szemmel, tenyérrel az ég felé, a lélegzetünkre kellett figyelni. Engedni szabadon, nem erőltetni, nem erősen beszívni, és kifújni, hanem hagyni, hogy a maga kis ritmusában beáramoljon, és kiáramoljon. Érezni a különbséget, hogy mennyivel hidegebb, amikor belélegzed, mint amikor kifújod. Próbálni nem a fejekben cikázó gondolatokra figyelni - a napi, heti teendőinkre gondolni-, hanem erre az apró folyamatra. Hát kicsit aggódtam mi lesz ennek a vége, mert ki ne tudna a lélegzetére koncentrálni. De pár perc múlva azon kaptam magam, hogy a vacsorán gondolkodom, és hogy mit vegyek hozzá a boltba. Gyorsan visszatértem a lélegzetemhez. Majd újabb pár perc elteltével a másnapi németóra, és a csomó, megoldatlan házi feladat járt az agyamba. Hupsz, újra vissza tereltem magam. És ez így folyatódott tovább amíg a azt az instrukciót kaptuk hogy engedjük a lélegzetünket hogy "elinduljon", és mi kövessük, de ne a gondolatunkat, hanem a légzésünket. A mozgását, az áramlását. Elvisz a kedvenc helyünkre a városba, majd tovább megy és elvisz a kedvenc helyünkre az országban, majd még tovább növekszik, és követjük, majd elvisz bárhová. Ekkor vettem észre, hogy megszűnnek a határok, a távolságok...És csak a lélegzet marad.
Egy újabb apró dolog, amit nap mint nap, végtelenül, megállás nélkül végzünk, viszont még soha nem gondoltam arra, hogy esetleg kéne egy kis figyelmet szentelni ennek az apró, de mégis nélkülözhetetlen tevékenységnek. Akár annak érdekében érdemes figyelni a saját légzésünket, hogy "kikapcsoljuk" az agyunkat pár percre, ami számomra igazán nagy kihívás volt. Ahogy a közmondás mondja, gyakorlat teszi a mestert :) .