Találkozás az Északi-tengerrel

Az első közös kiruccanásunk júniusban volt. Úti cél: az Északi-tenger.
 
Az első megálló Kiel városában volt, ahol Kieler Wocher fesztivál zajlott. A standokon különböző nemzetek, mint pl.:  India, Ruanda, Olasz, Spanyol, Finn, Török, Cseh.... ételeit, italait lehetett megvásárolni. Természetesen nem hiányzott a magyar lángos, pálinka és a cimbalom sem :) Mivel lángost már ettünk, pálinkát is már kóstoltunk ezért a "finneknél" ebédeltünk, kinti lángon sütött, füstölt lazacot. Nagyon nagyon finom volt :) A fesztivál érdekessége, hogy az egész városban zajlott, amerre jártunk programok, zene, emberek tömege.





  A szállásunk St.Peter-Ording-ban volt, a tenger parton.
Másnap délelőtt lementem a tengerhez sétálni. Hőmérséklet 16 °C, erős szél, de a felhők közül előbukkant itt-ott a nap. A tengerpart vége láthatatlan. Kilométereket, órákat lehet sétálni a homokos parton. Számomra eddig a tenger egyenlő volt a strandolással, minimum 30 fokkal. Ez "kicsit" más volt, de ugyanúgy fantasztikus élmény.

Ezen a képen látható a hotelünk, balról a harmadik, jobb oldalt pedig a híres Sansibar étterem, ahol egy naplementés vacsorát fogyasztottunk el.

Ami még számomra meglepő volt, hogy este 10 óra után is még fent van a nap a horizonton. Szürkület körülbelül este fél tizenegykor kezdődött.




Következő nap újra útnak indultunk (nem maradunk sokáig egy helyen :D) megálltunk a világító toronynál, ahol az időjárás változatlanul 16 °C, hét ágra tűzött a nap, de továbbra is sapka, kapucni... és akkor jött el, amit ha valaki más mesél nekem, akkor azt mondom, hogy elment a józan esze.... cipő kifűzés, levetés és az Északi-tengerben sétálás....És sétálás, sétálás, egyszer csak elfogyott a víz...mintha sivatag kellős közepén álltunk volna...de kilométerek gyaloglása után újra ráleltünk a tengerre.

Késő délután érkeztünk meg Hamburgba, mondanom sem kell, hogy a 10 kilométeres séta a homokban, és a szél után, hulla fáradtan...de elindultunk St. Pauli felé, ami Hamburg egyik leghíresebb, legszínesebb, legkaotikusabb....(és még sorolhatnám...) kerülete, ugyanis a fő utcán, a Reeperbahn-on található az olyan helyek, mint a "kabaré", asztalon táncoló lányok-at hirdető helyek, velük együtt a behívogató emberek. Tovább menet van 3 apró utca, ahol már kint, az utcán, élet nagyságban láthatóak a különböző szolgáltatást kínáló hölgyek. Az egyik utca mindkét végén 2 méter magas falak hirdetik-nőknek a belépés tilos, csak férfiak mehetnek 'a falon túl' és természetesen az ott dolgozók ... ezen a részen képek nem készültek...


A második napon, az első este után sokkal kellemesebb, kedvesebb helyeken jártunk, kihasználtuk a nyári 23 Celsius fokos meleget és hajó kirándultunk a kikötőben. Ami hatalmas, hatalmas és hatalmas. Tele milliós tonnákat hordozó konténer szállító hajókkal... Az utunk végéhez közeledvén megpillantottam az éppen nem kicsinek, és nem rossz helyen elhelyezkedő épületet, melyen egy hatalmas kék logó hirdeti, hogy miről is van szó....összehasonlítva a budapesti 13. kerületi kék épülettel...azt kell mondanom nem lehet drága  a bérleti díja ;)

 Hamburg számomra egy érdekes város, nemcsak azért, mert különböző arcát láthattam, hanem méretét is tekintve,  ezek a nagy különbségek az egyes részek között hogyan megférnek egymás mellett. Néhol ijesztő, másutt kedves, akár élhető is, de nekem egy hétvégére épp elég volt.

Vasárnap este Bob Dylan koncerttel zártuk a kiruccanásunkat, ami nagyon mozgalmas, és igazán élmény dús volt.